Történelem

1848-49-ben Noszlopy Gáspár a város politikai és katonai vezetője, aki a szabadságharc bukása után mártírhalált halt. Emlékét ma is őrzi a város. A 19. század második felében nem kap vasútvonalat, ez mezőgazdaságát és kisiparát visszaveti, a település elveszti mezővárosi jogát.

A 20. század elején épültek a mai városkép meghatározó épületei: a Mayer-ház (gimnázium), a Széchenyi-kastély (ma kórház), a bíróság, a polgári iskola, a városháza. A II. világháború végén hadszíntér volt, a nagyközség igen súlyos károkat szenvedett. Az 1960-as évektől az állami építkezések, az ipari beruházások, a mezőgazdaság nagyüzemi átszervezése gyors fejlődést eredményezett. 1977-ben visszanyerte városi rangját.

A 90-es évek privatizációja a város ipari profiljában jelentős változást nem hozott, nőtt viszont a külföldi tőke részaránya. A termelőszövetkezet saját földdel nem rendelkezik, 3200 ha-t bérel. A kereskedelemben játszódott le a legnagyobb változás. Marcali a környék oktatási (gimnázium 1952, szakközépiskola, szakmunkásképző iskola), kulturális (múzeum 1972, Tavaszi Fesztivál, vers- és prózamondó verseny), egészségügyi központja is. A régió legnagyobb eseménye a minden ősszel rendezett nemzetközi kiállítás és vásár. Marcali középfokú igazgatási-ellátó központként, foglalkoztatási központként a kistérség centrumát jelenti.