NB II kosárlabda ...

2010.
01.24 Az elmúlthéten csapatunk nagyszerű játékkal, de vesztett idegenben, a bajnokesélyes Győri KC ellen. Az eredmény: Széchenyi Egyetem - Győri KC - MARCALI VSzSE 100:94 /26:26,26:23,32:21,16:24,/ Magyar V. 16/6, Csobod L. 32, Kovács M. 21/6, Sziva B. 1, Kovács G. 2, Baráth P. 2, Horváth P. 20/15, Edző: Várfalvi István. Az első helyen álló Győr otthonában végig szorosan, fej-fej mellett haladtak a csapatok. Csobod Lajos, és Horváth Péter vezényletével többször is vezetett együttesünk, de a végjátékban sajnos alulmaradtunk. Tegnap este a Marley FKSE – Szekszárd csapatát fogadtuk. A Szekszárddal egy nagyszerű meccset vívtunk, és nyertünk. Az utolsó másodpercben még hosszabbításra állt a mérkőzés. A vége előtt 0,9 másodperccel időt kértünk, mi jöhettünk oldalról. A megbeszélt taktika bevált: a félpályát átívelő passzot követően a labdát Kovács Gergely a levegőből továbbította a gyűrűre, és szerzett kosarat. Gratulálok! Eredmény: MARCALI VSzSE - Marley FKSE Szekszárd 88:86 /19:25,28:19,24:19,17:23/ Magyar V. 8/6, Lovas P. 12, Koma K. 3/3, Csobod L. 15, Kovács M. 14, Sziva B. 3/3, Kovács G. 17/3, Baráth P., Horváth P. 16/3, Kenéz Z. jv: Benedek Zoltán, Kovács Nándor Edző: Várfalvi István

Polgári Bál Marcaliban ...

2010.
01.23 A Gyermekélelmezési központban rendezik meg ma este, a Polgári Bált. Az éttermet csodálatosan feldíszítették, a teríték nagyon szép lett, a székeket borító kárpit igazi báltermet idézett. A megjelent hölgyek nagyon szépek voltak az alkalomhoz illő ruháikban, a fodrászok is kitettek magukért! A fekete, az arany, és a bíborvörös szoknyák suhogtak, az urak öltönyben, szmokingban. Megkezdődött a báli szezon Marcaliban ...

Bringásaink, télen gyalogolnak is ...

2010.
01.23 Kutyuskámmal megegyeztünk, hogy a zsinór mind két végét elfoglaljuk, most nem lesz szabad portyázás. Boronkai Zöldfenyő étteremnél hagyva az autónkat elindultunk, gyermekkorom oly sokszor bejárt területei irányába. Valamikor kaposi útnak nevezett, mostanra ösvénnyé zsugorodott nyiladékon hagytuk hátra a civilizációt. (Őseink ezen az úton hajtották állataikat a kaposvári vásárba, „cirka 40Km”). Gyermekkoromban, ezen utat szederfák száza szegélyezte. Néhol egy – egy példány még mindig ékesíti, az amúgy bozótos területet. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a magánosítás óta a régi léniákat, szorgalmi utakat nem tisztítja senki, esetleg egyes szakaszokon le is kerítették azt. Természetesen, számomra pozitív oldala is volt ennek, mert így az erdei vad ösvényekre kényszerültünk a kutyusommal. Ez mindegyikünknek sokkal nagyobb élményt jelentett. Lassan elértük a háborúból fent maradt lövészárkokhoz, amely területet az évtizedek alatt a rókák vették birtokba. Mi csak róka várnak hívtok a 70-80-as években. Sajnos ez a kiserdő is teljesen eltűnt egy „tar”vágás alkalmával. Rohamosan ment le a nap, ezért nem mentem mélyebben a „vöröséri” erdőbe. Régi legelőn, ahol kölyök koromban a háztáji szarvasmarhákat őriztem, megörökítettem azt, a még pár akácból álló facsoportot, ahol delelni szokott a gulya. Ho-hó, belefutottunk, (gyalogoltunk) a birkanyájba, ahol a kutyus teljesen eszét vesztette. Havas tájnak köszönhetően világosban elhagytuk a legelőt, és visszaértünk a lakot területre.

Silinger István (Zsiga-bá)