2000. december 15.

6. szám


Sok-sok ezer évvel ezelőtt az emberek nem a karácsonyt várták - ahogy mi -, hanem azt a napot ünnepelték, amelyiken a világosság legyőzi a sötétséget, a nappal az éjszakát.

December 21-től, a téli napforduló napjától újra hosszabodnak a nappalok, rövidülnek az éjszakák. Így ad jelt a tavasz, hogy nemsokára megérkezik, fényével átmelegíti az életet, virágba szökkenti a fákat, és táplálja az élőket.

Sok-sok ezer évvel ezelőtt élt őseink élete a napévhez igazodott, a téli napforduló után kezdődött az új év. A napot istenként tisztelték, a gonoszság és a sötétség legyőzőjének tartották. Az ókori perzsák Napistenüket Mithrásznak nevezték, akinek születésnapját december 25-én ülték. Tisztelete, a Mithrász-kultusz lassan Európa felé is elterjedt. Az itt lakó népek apáról fiúra örökítették a hagyományt istenükről, aki barlangban vagy istállóban született, és akit születésekor pásztorok vettek körül. Jézus néhány tulajdonsága, életének egy-két eseménye azonos azokkal, melyeket Mithrászról, a Napistenről őriztek meg a régi írások.

A Napisten-kultusz olyan erősen élt az emberekben, hogy az egyház a világosságot és az életet Istenhez kapcsolta, és erre a napra helyezte Jézus születése napját. December 25-e az egyházban a szeretet ünnepnapjává lett. A szereteté, mely körülvesz bennünket a családban, a szereteté, melyet karácsony táján ajándékozással teszünk láthatóvá.

fel

Jézus születése

Dombjának tetején bárányok legelésznek, tavában egy hattyú úszkál, kanyargós útján pedig három férfi ballag fáradtan, egyikük tevét vezet. Egy csillagot követnek, mely az égen világít.

Bizonyára kitalálták, miről szólnak a fenti mondatok: Jézus születéséről. Nem Názáret dombjáról, taváról és egéről van azonban szó, hanem annak egy kicsinyített másáról. A legnagyobbról. A vörsi templomban állítják fel, már több mint ötven éve, minden karácsony előtt.

Ez az ország legnagyobb betlehemes oltára, a templom egyik sarkában áll, fenyőgallyakkal körülvéve. Az első élmény, ami az embert éri a templomba lépve az a mindent átható fenyőillat, amely karácsonyi hangulatba varázsol.

Az oltár egy körülbelül 4 méterszer 5 méteres asztalon felépített hegy, amelynek lábánál az újszülött Kisjézus fekszik egy jászolban, édesanyjával. Persze csak szobrok, de így is megérintik az embert, legyen az vallásos vagy csak olyan, aki kíváncsi az ország egyik legszebb karácsonyi látványosságára.
Órákig lehetne nézegetni a pásztort, bárányt, háromkirályokat, hattyút formázó szobrokat, amint békésen álldogálnak a számukra kijelölt helyen: a dombtetőn, az igazi vizzel teli tóban, a homokos úton.

Az oltár legtetején még egy csillagot is elhelyeztek az oltár építői, ami sejtelmesen világít Názáret kicsinyitett másának képzeletbeli egén.
Szavakkal nehéz leírni a látványt, a vörsi betlehemes oltárt legjobb saját szemmel megnézni.


Menjenek el, az oltár megtekintése nem csupán egy igazi ünnepi hangulatot teremtő élmény lehet, hanem az első meghitt karácsonyi együttlét családtagjaikkal.

fel

Idén is sokan gondolnak azokra, akiknek nem lehet teljes a karácsonyuk.

December 14-én a Somogy megyei Közgyűlés Fidesz-es képviselőcsoportja látogatta meg a Berzsenyi utcai gyermekotthon kis lakóit, és kedveskedett nekik ajándékokkal a közelgő karácsony alkalmából.

Beszélgettek az intézményvezetővel is méghozzá az "Együtt a holnapért" közalapítvány támogatásáról, amely a gyermekotthonban élő kicsiket segíti játék- és képességfejlesztő eszközökhöz hozzájutni.

December 21-én este 6 órakor tartják a "Szeretet karácsonyát", amelyre mindenkit szeretettel vár a szervező, Rostás Árpád, és vendégei. Érdemes elmenni, nemcsak a színvonalas programok miatt - fellépnek a zeneiskolások, a Hétszínvirág iskola és a Katolikus Hitközség kórusa - hanem mert, ha máskor nem is, egyszer egy évben érezhetjük, hogy összetartozunk.

fel

A fenyőfa karácsonyi feldíszítését a legújabb adatok szerint egy svéd katona honosította meg Németországban.

A harmincéves háború egyik svéd katonája 1632. november 16-án a lützeni csatában megsebesült, Lindauba került, ahol az ottani polgárok gondjaikba vették.
A katona éppen karácsonyra gyógyult meg, s hogy háláját valamiképp lerója jótevői iránt, arra kérte a város lelkészét, hogy miként az hazájában szokás, fenyőfát állíthasson fel a templomban. A fenyőfát teletűzdelte gyertyákkal és apró-cseprő ajándékokkal.

A feldíszített fenyőfa annyira megtetszett a lindauiaknak, hogy ezután gyermekeik örömére évről-évre megismételték lakásukban a fenyőfadíszítést, amely azután meghonosodott más városokban, és távolabbi vidékeken is.

Hazánkban először a szepesi városokban tűnt fel a karácsonyi feldíszített fenyőfa, németországi egyetemeken járt diákok állították fel szüleik házában. Az egykori hírlapi tudósítások szerint Brunszvik Teréz 1828 karácsonyán már karácsonyfát állított, Magyarországon tehát 170 éve már biztosan ismerték a karácsonyfa feldíszítését.

A Skandináviából elterjedt szokás tehát 200-300 év alatt elterjedt szinte az egész világon, illetve ott, ahol Jézus születését megünneplik. Nagyanyáink még dióval, almával, aszalt szilvával és saját kezüleg főzőtt szaloncukorral díszítették fel karácsonyfáikat, általában ez volt az egyetlen karácsonyi ajándék a gyerekeknek.

Ma már szebbnél-szebb üvegdíszekkel, füzérekkel ékesíthetjük fel karácsonyfánkat, olyan formákkal és színben, amilyet csak el tudunk képzelni.

fel

Ismert emberek karácsonya


Marcali ismertebb embereit kérdeztük, hogy töltik a karácsonyt, nekik mit jelent ez a gyönyörű ünnep:

Mihalicsné Kemény Mária, a Marylla Kft. ügyvezetője:

Nekem a karácsony a meghittség, a bensőségesség, a család ünnepe, a szeretet ünnepe. Ezek a szavak ma banálisnak tűnhetnek, de a karácsonyt nem is lehet szavakkal kifejezni, érezni kell. A készülődés, a várakozás különös izgalommal tölti el a családot. Mi nagy családi körben ünnepelünk, együtt a testvéreinkkel, nagyszülőkkel, sógorokkal, sógornőkkel és persze a gyerekekkel.

Rostás Árpád, bútorrestaurátor-művész:

A karácsony nekem a szeretet, a béke mellett, a hit ünnepe is. A legfontosabb dolog, hogy higgyünk valamiben. Úgy érzem hit nélkül alkotni sem lehet. Karácsonykor együtt a család, nem költünk tízezreket ajándékokra, inkább a szeretettel, az együttléttel ajándékozzuk meg egymást. Persze azért az ajándékok sem maradnak el, én nagyon szeretek adni, örömöt szerezni. És karácsonykor még az ellenségeimnek is jókat kívánok.

Szabó Eszter, a TV2 marcali tudósítója:

Nekünk a karácsony a legfontosabb ünnep, a család ünnepe. Év közben nehéz időt szakítani a családi összejövetelekre, de karácsonykor mindig együtt van a család, meglátogatjuk a közeli rokonokat és megajándékozzuk őket. Nem drága ajándékokat szoktam venni a családtagjaimnak, hanem hasznosat. Karácsony előtt egy hónappal óvatosan kikérdezgetek mindenkit, hogy mit szeretne, és azt veszem meg neki. Ezzel biztosan örömet szerzek. Fontosnak tartom még elmondani, hogy mi karácsonykor sosem vásárolunk kivágott fenyőfát, csak élőt, gyökereset. Ami nekünk öröm, az "nekik" ne legyen a halál.

fel

Törékeny gyermeki lelkek

Közeleg a karácsony a béke, a szeretet ünnepe. De a karácsony a gyerekek ünnepe legfőképpen. Ők várják, mi felnőttek pedig teljesítjük vágyaikat. Megvesszük nekik azt a szép babát, ami még énekelni is tud, azt a műanyagot tankot, ami elemmel működik és még sok-sok olyan játékot, amitől úgy érezzük boldogok lesznek.

És igen, boldogok is lesznek, csillogó szemekkel bontják ki ajándékaikat és lelkesen mutogatják nekünk, testvéreiknek, nagymamának, nagypapának, hogy milyen sok csudaszép dologgal lepte meg őket a Jézuska, vagy a Télapó. Mi összenézünk, és arra gondolunk, milyen szép is a karácsony.

Vajon tényleg azért halmozzuk el őket ajándékokkal, mert nagyon szeretjük őket, vagy mert másként nem tudjuk kimutatni szeretetünket, odafigyelésünket, mert enyhíteni akarjuk azt a tudat alatti bűntudatot, amit azért érzünk, mert az év többi napján nem szerettük őket eléggé, nem figyeltünk rájuk kellőképpen?

A Noszlopy iskola igazgatója kiigazítást kért, "Adj egy tizest, vagy megöllek" című cikkünkre reagálva. Azt kérte, írjuk le, hogy a cikkben leírtak egy évvel ezelőtt történtek, és hogy azok közül a gyerekek közül, akik zsarolták kisebb, gyengébb társaikat, ketten már magántanulók. A történtek után fegyelmi eljárás indult ellenük, végül a szülők és az iskola úgy egyeztek meg, a többi gyerek szempontjából fontos, ha a két fiú elmegy az iskolából és magántanulóként folytatja tanulmányait. Azóta úgy tudják, nem történt hasonló eset az iskolában.

De vajon mi a garancia arra, hogy a jövőben nem lesz ilyen többé? Az iskola nincsen felkészülve az ilyen aggresszív, súlyos magatartásproblémákkal küzdő gyerekek nevelésére. De nemcsak a Noszlopy iskola, más hagyományos iskola sem. Ezért nem tartottuk fontosnak, hogy mikor történt mindez, a lényeg, hogy megtörtént, és bármikor újra megtörténhet. Ha nem a Noszlopyban, akkor máshol.

Tisztelt felnőttek, gondolkozzanak el azon, tényleg megtettek-e mindent a gyermek biztonsága és boldogsága érdekében, beszélgettek-e vele arról, nyomja-e valami lelkét, jól érzi-e magát, elég figyelmet, szeretetet, törődést adtak-e neki és, ami a legfontosabb, megbízik-e Önökben. Ha mindezen elgondolkoztak, biztosan meg tudják válaszolni a fenti kérdést: a karácsony tényleg a szeretet vagy csak a szeretetpótlás ünnepe-e?

fel

 
Vágó Zoltán 1998 - 2002