2000.október 11.

2. szám

Hol vannak már a régi szép idők, amikor 10 forintért vettünk egy kiló kenyeret. Nem is volt olyan nagyon régen. Ma már annak is örülünk, ha 100 forintért hozzájutunk a mindennapihoz. Most ez is a múlté. A marcali malom igazgatója is megerősítette a hírt: biztos, hogy drágul a liszt, csak még azt nem tudják, mikor.

Jelenleg 49 ezer forintért adják a malmok a liszt tonnáját a pékeknek. (tavaly szeptemberben 37 ezer forint volt) Pár héten belül akár 54 ezer forintra is felmehet a liszt ára.

- Folyamatosan figyeljük a nagy malmok árait, például a kaposváriét. Ha ők emelnek, mi is fogunk - mondja Kiss Sándor, a Tekla Kft. igazgatója. Bár már régóta szükséges lenne az áremelés, mi - mint kis malom - ezt nem tehetjük meg, mert a konkurencia rögtön lecsap a piacra. De ezt a helyzetet már ők sem tudják tovább tartani.

A drágulás oka egyrészt az, hogy az elmúlt hónapokban jelentősen, már-már drasztikus mértékben emelkedtek az energia- és üzemanyagárak. A marcali malom ezt nagyon megérezte, az első félévet veszteséggel zárta.
- Ilyen még soha nem volt, amióta a malom működik - mondja az igazgató. Nagyon nehéz talpon maradni. Nemrég például a balatonboglári malom is bezárt. Ráadásul idén a búzából is kevés jó minőségű, étkezésre alkalmas termett, amit persze drágán adtak.

Takács József, a Takács Sütőüzem vezetője a médiából hallott az áremelésről, hivatalos értesítőt még nem kapott. Azt elmondta, hogy érzékenyen fogja érinteni a liszt drágulása

- Gyerekkoromban 50 fillérért vettünk egy gombóc fagyit, 40 fillérért pedig egy zsemlét. Most 50 forint a fagyi, de csak 8-10 a zsemle. Ebből is látszik, hogy a pékek mennyire "le vannak maradva" az árakkal. Amikor legutóbb 12 forinttal drágult a liszt kilója, mi csak 3 forintot tettünk a kenyér kilójára. De ez a végtelenségig nem folytatható. A kisebb pékségek így is sorra zárnak be. Van, aki nem bírja.

Januártól valószínűleg tovább drágul a villany, a víz, a gáz, a benzin. A kistermelők jövőre sem fognak jó minőségű búzát termelni, mert ahhoz drága vetőmag és modern gépek kellenek. Erre pedig nincs pénzük. Ezért a liszt és a kenyér egyre drágább lesz. Ezt pedig ki fogja megfizetni? Hát mi, vásárlók.

fel

Az elmúlt néhány hétben szarvasbikák hangjától zengtek a marcali környéki erdők.

A fejedelmi állatok párzási ideje ez, amikor az éjszaka csöndjét megtörő, eget rengető bőgéssel adják tudtára a "szarvashölgyeknek", párt keresnek. (Aki faluban lakik, mulatságos esetnek lehetett tanúja. A szarvasbikák hívó szavára a tehenek is válaszoltak, ezért az álmos polgárnak jól a fejére kellett húznia a takarót, hogy aludni tudjon a szomszéd istállójában múgató, férfira éhes "tehénlányoktól".)

A szarvasbőgés a vadászidény kezdete is egyben, szeptember elsejétől mostanáig a Gyótai Vadásztársaságnál is külföldi vendégvadászok járták az erdőt királyi trófeára éhesen.

A gyótapusztai vadászház ma már csendes, lecsengett a vadászszezon. Panaszra nincs ok, a tizenhat külföldi vendégvadász egyike sem ment el üres kézzel, annál inkább üres pénztárcával. A magyar szarvasért és vendéglátásért több ezer eurót is itt hagyott egy-egy vendég. Az idényzáráskor mégis ráncos a vadászok homloka, elég szarvas van, de nem elég idősek, és ezért nem elég nagyok.

- Fiatal a szarvasállomány, ami a mi hibánk is - mondja Borosán István, a Gyótai Vadásztársaság vadászmestere. Túllőttük az öreg bikákat, mert a megélhetésünkhöz szükség van a bikákból befolyó pénzre. Egyre nagyobb a vadkár, egyre több a kiadás. Nagy kérdés megválaszolása előtt áll a vadásztársadalom: hogyan tovább, hogy a világhírű szarvasállományunkat megtartsuk. Biztosan költségeket kell csökkentenünk, ki kell tolnunk a vadászidényt akár október végéig.

Egy szarvasbika 12-13 éves korára válik igazán szép, öreg bikává. A gyótai és más erdőkben a legidősebb is csak 9 éves. Pedig az öreg bika hozza a nagy pénzt: egy 10 kilós agancsért 5200, míg egy tizenegy kiló felettiért akár 8600 eurót is fizetnek. A külföldi vadászok még így is szívesebben választják Magyarországot, hisz míg például a Kárpátokban akár több napot kell gyalogolni, hogy lőtávolságon belül kerüljön egy szarvas, nálunk csak néhány órát kell üldögélni egy magasles tetején.

De ahhoz, hogy a magyar szarvas továbbra is a világ legjobb szarvasának számítson, tenni kell. Az igazi az lenne, ha három-négy évig egyetlen szarvasbika sem kerülne puskavégre.

fel

Október 6-a az aradi vértanúk napja.

Több mint 150 éve végezték ki az 1848-49-es magyar szabadságharc tizenhárom tisztjét. Ez volt a büntetésük, amiért szabadságot akartak adni a magyar népnek. Cikkünk azonban nem róluk szól. Hanem arról az "óriás-kisemberről", aki Marcali és Somogy megye legnagyobb alakja volt a 48-as szabadságharcok idején. Ő Noszlopy Gáspár. Marcali szolgabírájának élete regénybe illő, mi mégis vajmi keveset tudunk róla.



1849. február. Noszlopy Gáspár egy szál vándorbottal kezében, reumás lábain Debrecen felé tart. Menekül. "Hol vannak már az elmúlt ősz diadalmas csatái. Amikor maroknyian vertük vissza a több ezer horvát kutyát. Mostanra csak a száműzetés maradt. De inkább leszek bujdosó, mint az önkényuralom aljas bérence." Valami ilyesmi járhatott a fejében a négyszáz kilométeres út alatt a kisembernek. A szülők sem hitték volna, hogy a "reménytelen életjelenségekkel", csekély testsúllyal született Gáspár egyszer a kora legnagyobb embere lesz. Azt gondolták, hogy még a másnapot sem éri meg. Az evangélikus vallású szülők a vései pap helyett egy marcali református paphoz vitték megkeresztelni. Féltek, hogy Vésére nem érnének oda időben a kicsivel.

Hosszú volt az út, de Noszlopy Debrecenbe érve sem pihent meg. Nagyszabású terven törte a fejét. Meg akarta állítani az ellenség előretörését kelet felé. Tervét Kossuth Lajos őrültségnek tartotta, de Noszlopy Antal, Gáspár bátyjának közbenjárására nagyobb változtatásokkal mégis elfogadta. Elindulhattak haza! Hetvenöt császári üldözővel a nyomukban. A kis csapat a viszontagságos út után térdre omolva csókolta a földet, mely szülött megyéjük határszélét képezte. Gombára érkezésükkor több száz főnyi nép vette körül őket, sűrű fegyverlövések között.

Másnap Marcaliban és környékén is kidobolták:

Mindenki 18 évestől 60-ig kezénél lévő bárminő fegyverrel ellátva folyó hó 28-tól kezdve otthon a helységben tartózkodjék. Négynapi élelemről ki-ki maga gondoskodjék. Oly móddal, hogy az általam odaküldendő Egyén fővezérlete alatt a kitűzött napon bármely percben a Népfelkelés a maga választott vezérével megindíttathassák.

Kelt Kisgombán, április 27-én 849-ben

Utóirat: Azon helységek, melynek nemzeti zászlója van, magával vigye.

Noszlopy Gáspár, kormánybiztos

fel

A felhívás hihetetlen eredménnyel járt. Rövid időn belül tizenötezer ember ragadott fegyvert és "szép, hosszú rendben" vonult be a megyeszékhelyre, hol "a nép lelkesedésétől fogadva gyönyörködött a város örömében". A felkelők a megyeház előtt sorakoztak fel, ahol az erkélyről szólt hozzájuk a kormánybiztos, Noszlopy Gáspár.

A meghirdetett keresztes had azonban főleg fegyvertelen parasztokból állt, ezért az ellenség túlereje elől a nagy Nemzettest felé fordultak. De azt már nem érhették el. A sereg feloszlott, sokan közülük hazatértek. Noszlopyék ezt nem tették, nem tehették. A Bakony rengetegét, az ellenállás folytatását választották.

Augusztusban a haza elesett. A "háborús bűnösöket", köztük a "tizenhárom aradit" kivégezték. Noszlopyék fejére vérdíjat tűztek ki. De a kisember nem adta magát könnyen.

Körözésüket a megyei főorvos személyleírása segítette. Eszerint: "Gáspár nőtlen, evangelica vallású, sok csínyt, vétket elkövetett egyén. Termete kicsiny, sovány, nincs ötlábnyi, ábrázatja: barna, orra nagy, szeme forgása és tekintete alattomos. Antal: test alkatása vékony, szikár. Bágyadt tekintete lelki komorságát árulja el." Ez a személyleírás persze mit sem segített a bumfordi rendőrkopóknak. Egy ismeretlen ismerős árulása segített kézrekerítésében. 1850. április 1-én Noszlopy Gáspárt elfogták, s vasban vitték a hírhedt "Ujépületbe", ahol külön cellájának ablakát sürgősen befalazták. Ám Noszlopynak nemcsak a szíve, az esze is a helyén volt. Betegséget színlelt, ezért rabkórházba vitték, s a hullakamra közelében kezelték. Innen szökött meg, a halott-őr szoba rácsos ablakán keresztül 1850. május 12-én este kilenc óra körül.

Testvérének tiltakozása ellenére Noszlopy Gáspár belevetette magát az önkényuralom elleni földalatti mozgalomba, amelyben ekkor már "vezető szerepet" játszott az egyik legsikeresebb rendőr-spicli, Wargha István. Noszlopy Kondoroson húzódott meg egy idős birtokosnál, itt érte be őt Wargha, aki beépítette őt a mozgalomba, közben már tenyerét dörzsölte a magas vérdíjra. Mire azonban lecsaphatott volna, Noszlopy Gáspár - mint ahogy már sokszor - kisétált a csapdából. Idős vendéglátója ugyanis rájött fiatal hitvese és Noszlopy románcára.

fel


Bár két haláltól is megmenekült, újra kihívta végzetét. Szabadcsapatok szervezésébe kezd, elképesztően nagy utakat téve, üldözőit kijátszva. Közben, mint távollevőt "felakasztották". Szabadságharc alatti "bűnlajstroma" alapján az 1852. májusi tárgyaláson ugyanis halálra ítélték, s az "Ujépület" kivégző placcára kivezényelt katonák előtt nevét a hóhér a bitófára felszegezte.

Noszlopy közben azt tervezte, hogy szabadcsapata elfogja az ekkor országot járó osztrák császárt, ez által kényszerítve a magyar nemzet függetlenségének visszaadására. A kis csoportot azonban akciója előtt elfogták, kivéve Noszlopyt, aki egérutat nyert.

Végzetét azonban már nem kerülhette el. Felesége és kisfia a császáriak kezére kerül, ő pedig kiszabadításukra siet. 1852. november 16-án délután elfogták, és halálra ítélték.

Harmadikként lépett a hóhér a salétromsavval eléktelenített arcú kisgombai polgárhoz, aki ennyit mondott:

Azt óhajtom, hogy az osztrák házon teljesüljön be az átok, mely a zsoltárban olvasható. Tagjai legyenek számkivetettek és földönfutók.

Így halt meg az "óriás-kisember", Marcali újkori történetének legnagyobb fia, Noszlopy Gáspár.

fel

NEMI ERŐSZAK

Hazafelé tartott az esti órákban egy hölgy a Kisaltábornagy utcában, amikor egy biciklis férfi utolérte. Belökte a MÉH telep melletti elhagyott területre és ütni-verni kezdte és meg akarta erőszakolni, de a nő elmenekült. A sérülései így is súlyosak, nem beszélve a lelki sebekről. A férfit két nap múlva elfogták, most a fogdában gondolkozhat el a történtekről.

HALÁLOS HÉT

Két halálos baleset is történt egy héten belül Somogyzsitfán. Az egyik áldozat egy három éves kisfiú. Bátyjával fagyit vettek a fagyisautóból, amikor a kicsi átszaladt az úton. Pont akkor jött egy autó. A kisfiú egy hét múlva halt bele sérüléseibe. Pár nap múlva egy kétgyermekes család érkezett haza autójával, rá akartak kanyarodni a kocsibejáróra, amikor egy száguldó motoros nekik vágódott. Az egyik motoros szörnyet halt. A feleség súlyos sérülésekkel került kórházba. A sors szörnyű iróniája, hogy mindkét áldozatot ugyanúgy hívták.

fel

500 liter 45 fokos víz jön fel percenkén a marcali termálkutakból.

Ezt állapították meg vízügyes szakemberek, akik a napokban kitisztították a harminc éve talált melegvizes kutakat. A 1200 méter mély kutakból műanyagdarabokat, ócskavasakat, egyéb szemetet szedtek ki. A munkások mellesleg már azt is tudják, milyen a marcali termálvíz. Esténként ugyanis abban mossák le magukról a munka "fáradalmait". Talán egyszer mi is megtapasztaljuk a saját bőrünkön a marcali gyógyvíz melegét.

fel

Körülbelül hétszáz, főként orosz, német és magyar katonát találtak a város közepén lévő II. világháborús tömegsírban.

Mint ahogy arról már korábban hírt adtunk, a Marcali Önkormányzat pályázaton nyert pénzből exhumáltatta az áldozatokat és biztosit nekik méltó nyughelyet.

1944. decemberében érte el a front Marcalit. És itt is maradt egészen 1945. márciusáig. Az ilyen hosszan tartó harc ritka volt, Pécsen például 1-2 óra alatt vonult át a front. Marcali nem volt ilyen "szerencsés". 220 ezer orosz-bolgár 40 ezer német-magyar katona ellen. A küzdelem mégis kiegyenlítődött, mert az orosz csapatok felszereltsége és harctudása sokkal rosszabb volt. Négy hónap alatt egy-egy falu akár tizenötször is gazdát cserélt. Ennek persze meg volt az ára: rengeteg halott mindkét részről.
A harcok után a marcaliaknak kellett összeszedniük a tetemeket és gondoskodni eltemetésükről.

Azt senki nem tudja, miért pont a város közepét választották a tömeges temetkezések helyszínéül.

A két hetig tartó exhumálás során szinte kizárólag fiatal férfiakat találtak. Azt már senki nem mondja meg, hogy kik voltak ők, hogy hívták őket. A sírokban talált tárgyak, ruhafoszlányok és persze a csontok alapján a szakemberek csak annyit tudnak kideríteni milyen nemzetiségű, beosztású volt az áldozat.
Bár tömegsírról beszélünk, mivel tömeges temetkezés volt a város közepén találhtó katonasír mégsem tömegsír a szó szoros értelmében. A halottakat "parcellákba", szépen elrendezve temették el, fadobozban vagy deszkalapon. Most új nyughelyet és koporsót kapnak. Sőt katonai szertartás szerinti temetést.

Tanasits Elemér, az önkormányzat illetékese elmondta, hogy a kórházparkban található sírok feltárásával nem fejezték be a munkát, még néhány napig itt maradnak a szakemberek, hogy a város környékén: Gyótán, Hosszúvízen, Somogyszentpálon és a marcali szőlőhegyben további katonasrok után kutassanak. Ennek eredményeképpen találtak is egy áldozatot Hosszúvízen, egy fiatal magyar csendőrt, aki szintén a II. világháború áldozata volt.

fel

ÉSZREVETTÜK A nagy ABC előtti zebránál a gyalogosoknak szinte soha nincs zöldjük. Legalábbis úgy érezzük. Amikor már jó néhány perce álldogálunk szemünket a lámpára, ujjunkat pedig a "Kérem várjon" feliratú gombra szegezve. Hiába. Egyik sem ég úgy, ahogy kéne. Sőt utóbbi nem is világít. Ezért azt gondolva, hogy nem működik, átosonunk a piroson a dudáló, mutogató autósok között. Csak mindig átérjünk!

 
Vágó Zoltán 1998 - 2002