Vásári vélemények

"Bemutatkozónak jó volt". A legtöbbször ezt a véleményt hallottuk, amikor a kiállítókat kérdeztük a IX. Marcali kiállítás és vásáron szerzett tapasztalataikról.

A legtöbb embernek az volt a véleménye, hogy az idei vásár jó volt, de meglehetősen szerényre sikerült. Sokan hiányolták a szabadtéri színpadot és a könnyűszerkezetes sátrat, néhányan a programokat kevesellték. A tűzijáték viszont mindenkinek tetszett.

Meg vagyok elégedve az idei vásárral - mondja Kiss László, vásárigazgató, akit a vásár utolsó napján kérdeztünk. Nem azt mondom, hogy nem voltak kisebb-nagyobb hibák, de összességében minden jól ment. Aki jól akarta magát érezni, az jól is érezte magát. Jövőre lesz egyébként a X. vásár, a jubileum alkalmából egy őszhöz kapcsolódó rendezvénnyel fogjuk a vásárt összekötni.

Mozsár Mária, Kele Fehérnemű, Marcali: Idén voltunk kint először. Reklámnak jó volt ez a vásár, most már sokkal többen tudják, hol van az üzlet, de eladás szempontjából nem volt túl jó. Az emberek inkább nézelődni jöttek, és nem vásárolni.

Tímár László, Schneider Légtechnika Kft., Szekszárd: Sokkal jobb vásárra számítottam, idén először, próbaképpen jöttem el Marcaliba. Sok helyen megfordulok, de a más vásároktól ez messze elmaradt. Néhány éve egy szakmai jelleget is kapott a vásár, mostanra az is szinte teljesen elsorvadt. Egy kiállítás és vásárnak sokkal többről kéne szólnia, ez inkább egy hetí piachoz hasonlított. A környékbeli partnereinknek is ez volt a véleménye.

Bogár László, Holzber építési vállalkozás, Marcali: Egyelőre még nem dőlt el, hogy ez egy bemutató jellegű vagy egy vásár jellegű rendezvény. Ez inkább egy vásár volt. Egyébként én most jöttem ki először, üzletileg nem volt rossz, de inkább bemutatkozásra volt jó, és nem gazdaságilag.

Bartis László, Bartis ékszerüzlet, Marcali: Jó volt a vásár, sokan érdeklődtek, és vásároltak is. Idén voltunk először, de jövőre is kijövünk.

Rostás Árpád, bútorrestaurátor, Marcali: Bemutatkozásnak jó volt, sokan megismertek, és a régi ismerősök is láthatták, hogy nem hagytam abba a szakmát. De én úgy érzem a marcali vásár színvonala egyre lejjebb megy. Egyre kevesebb a kiállító, a program. Úgy érzem ez nem a Kiss László úr hibája, ő megtett mindent, de egyedül van. Segíteni kellett volna neki, a szervezésbe például a képviselők is megkapcso­lódhattak volna, hiszen ez a vásár Marcali városé. Ha összefognánk ez a vásár olyan is lehetne, mint az első.

Egyed Márton, Nevada Bár, Marcali: Én nagyon meg vagyok elégedve sokan jöttek, és rengetegen koktéloztak is nálunk. Jövőre is jövünk.

Harangozó Éva

fel

Még egyszer Marcaliról

Szeptemberi számainkban kétszer is foglalkoztunk azzal, miként néz ki a város. Először a milleniumi szoborral kapcsolatban, aztán "Marcalinak lenni" című cikkünkben.

Mindkettő vélemény volt, amit nem lehet megcáfolni, legfeljebb másként gondolni. Egy biztos, a két cikk megjelenése után nagyon sokan megállítottak, és gratuláltak, hogy végre valaki meg merte mondani, és tényleg gazos és koszos a város.

Nos, mi azt javasoljuk, mindenki dönste el maga, mi az igazság, igényei szerint. Mert lehetnek valakinek kisebb igényei is, és nem tűnik fel neki, hogy egy patkány lakik a bútorbolttal szemben, hogy a Polgármesteri Hivatal faláról potyog a vakolat, hogy a Penny Marketnél a vállalkozók gazolják a virágágyást, és valószínűleg nem fog mindennap háromszor lehajolni, hogy egy nagy szemetet bedobjon a kukába, és nem is fog kimenni szombat délelőtt a város kellős közepén lévő járdához, hogy lesöpörje róla a földet, amit a városszépítő munkások hagytak rajta három nappal azelőtt, miután kigazolták a virágágyást.

És legfőképpen az nem fog neki feltűnni, hogy mit gondolnak az emberek, mert neki nem fogják megmondani.

fel

A Napkirály parkettása

A marcali vásár kiállítói között, a Sportcsarnok egyik arkában régi szekrényekkel, asztallal, székekkel erendezett stand színesítette a vásárt. A stand gazdájával, Rostás Árpáddal is leültünk beszélgetni, a restaurálásról és csöppet sem unalmas életéről folyt a szó.

Rostás Árpád 20 évvel ezelőtt került ki az iskola padjai közül, de nem a szokásos 8-tól négyig munkát választotta. helyette nyakába vette az országot, hogy olyan mestereket kressen, akik neki mindent megtanítanak a restaurálásról. Győrtől Pécsig szinte minden városban megfordult, mégis Marcalit választotta. Katonasága alatt ismerkedett meg feleségével, így maradt ebben a városban.

- Bár összeházasodtunk, sokáig még Pesten éltem, mert nem éreztem jól magam Marcaliban. Ott sok munkát is kaptam, még külföldre is kijutottam.
- Mindig is bútorokkal akartál foglalkozni?
- Nem, én orgona- és hintókészítő szerettem volna lenni, s a közelben nem volt ilyen iskola, ezért egy azokhoz közeli szakmát választottam. Nem bántam meg, nagyon szeretek régi útorokkal, tárgyakkal foglalkozni.
- Biztosan nehéz szakma.
- Igen, nagyon nagy szakmai felkészültséget igényel, hasonlít az orvoslásra. Mi is betegséget keresünk, csak nem a betegen, hanem a régi bútoron. Aztán ugyanúgy felállítjuk a diagnózist, és türelemmel "meggyógyítjuk" a fát. Ha nem a megfelelő kezelést kapja, tönkremehet, akár egy beteg ember.
- Sokan nem tudják rólad, hogy a marcali kórház lépcsőjét te restauráltad.
- Így van, bár a pénzt még ma sem kaptam meg érte. Pedig amikor ki akarták dobni, én javasoltam, hogy újítassák fel.
- Milyen tárgyak őrzik még a kezed munkáját?
- Néhány éve egy pályázatot nyertem, így jutottam ki Franciaországba, ahol a versaillesi kiskastélyban restauráltam, többek között a Napkirály intarziás parkettáját. Fantasztikus érzés volt. Főleg amikor a két kezem alatt kapta vissza régi fényét.
- Más országban is jártál ?
-Igen, Németországban, Ausztriában is dolgoztam, de Magyarországon is sokan megkeresnek, sok üzletember, politikus sőt maffiozó rendelt nálam restaurálást, még Medgyessynek is dolgoztam.
- Nem tudsz valamilyen kulisszatitkot a politikusokról?
- Mivel én állandóan politizálok, velük is sokat beszélgettem, és így kiderült egy s más, például az olajmaffiáról. Amikor a Gazdasági Minisztériumnak dolgoztam, a marcali fürdőre is rá szoktam kérdezni.
- Ha ennyi híres és feltehetően gazdag embernek dolgoztál, biztosan te is jómódban élsz.
- Hát, ezt nem mondanám. Egy-egy tárgy restaurálása ugyanis rengeteg ideig, hónapokba, akár évekbe is telhet, egy darab bútorért pedig nem kérhetek százezreket, milliókat. Ez egy olyan szakma, amivel nem lehet túl sok pénzt keresni, de nagyon lehet szeretni. Én erre tettem fel az életemet, biztosan egy vésővel, vagy ecsettel a kezemben fogok meghalni.

fel

"Marcali felé féluton"

Mesztegnyőről utazva vettem kezembe a Marcali Hírek szeptemberi számát. Mesztegnyőn napfényes idő volt, a kedvem is ehhez igazodott... Kelevíznél kezdtem olvasni, de már Marcali "elővárosánál" (Bizénél) a lap"kivégeztetett".

Egyetlen valamire való cikke "A séta a városban"arra kérte az olvasót, hogy írja meg gondolatait a városról.

A Polgármesteri Hivatalig azon gondolkodtam, hogy szeretnék-e Marcali városában élni. Ha nem szeretnék, akkor mi bajom a várossal? Ha mégis marcali polgár lennék, mit várnék el? Az első kérdésre gyorsan jött néhány tiszta gondolat, hisz már sokszor felmerült: nem szeretnék a városban lakni!

A városi életformához Marcali még kevés, a falusi élethez már sok. Beutazni azonban sze­retek. Gondtalanul, felelősség nélkül, csak a saját ügyeimet intézni jó. Emberközeli hivatalok, jó ismerősök, egykávé, fagyi...

Nekünk kell a város. Kelevíz, Hosszúvíz, Gadány, Mesztegnyő nemcsak közigazgatásilag határos a várossal, hanem történelmében is.

Szeretem a könyvtárat megközelítő utakat, bárhonnan is érkezem. Jó (lenne) sétálni a Petőfi utcában, megállni a Dóra-­Kovács "birodalom"előtt, majd a Kossuth Lajos utcából a Bernáth­ház udvarán át visszajutni a központba. Kedvelem a megújult kórházparkot, Gera Katalin szobrával együtt. A pénteki piacok hangulatosak, mint a római fórumok valamikor.

Egy órán túl azonban már nincs mit tenni Marcaliban. A színvonalas kultúrház, mozi, szabadidőközpont, stb. nagy hiányosságai a városnak. A centrumba beengedett Penny Market, a volt belső laktanya kultúrálatlan beépítése, a "megbukott" Ford szalon sziluettje, a nagy kereszteződés üzlete nagy tévedése az önkormányzatnak. Nem a letelepedő multiktól város a város.

Kelevíz, Hosszúvíz, Gadány, Mesztegnyő térségnek kell a város, szerintem mi is kellünk a városnak. A szomszédos kistelepülések nélkül nem lehet körzetközpont, mi pedig körzetközpont nélkül rosszul járnánk.

A város vezetése intelligens, tehetséges, ezért azt kérdezni tőlük, hogy mit tettek a város fejlődéséért 70 év alatt, butaság. Sokkal inkább illene azt kérdezni, hogy mit tehettek volna. Biztos elmondanák a kisváros strandját, ami a városlakóknak épülhetett volna, a sokkal jobban felszerelt, szakmailag, technikailag magas szinten szolgáló, gyógyító kórházat, a kulturális szórakoztató központot (mozival), a sétálóutcát, a kiemelkedő minőséget nyújtó középiskolát, sfb.

Ezeket biztos kérném, ha marcali polgár lennék nem ellenzékből, hanem pedagógiából: "Követelek tőled, mert tisztellek téged" (Makarenkó)

Kedvelem Marcali várost a hiányosságaival együtt, "mert minden, ami van, valahogyan csírája annak, ami belőle lesz. "

Nemes László, körjegyző

fel

Életveszély az erdőben

Szakértők szerint az idei gombaszezon az elmúlt évek legjobb termését hozza, a csapadékos szeptember és a két hete tartó meleg rengeteg gombát csalt ki a föld alól, azok pedig sok embert az erdőkbe. Néhányan közülük a felvásárlóknak gyűjtik a gombát, de a legtöbben hobbiból, egy vasárnapi gombapaprikás kedvéért gyűjtögetnek. Ezek az alkalmi gombavadászok esnek áldozatul legtöbbször az erdő termésének, mert nem tudják, vagy nem törődnek vele, hogy a gomba akár ölhet is.

Az idei szezon kezdete óta nem történt halálos gombamérgezés, de rengeteg embert szállítottak kórházba hányással, rosszulléttel járó mérgezéssel. Csak a budapesti Erzsébet kórházban közel 60 embert kezeltek.

- Aki nem vizsgázott gombafelismerésből, az ne vigye haza csak úgy az erdőben szedett gombát, mert az lehet az utolsó vacsorája ­mondja egy nagykanizsai gombaszakértő. Nemcsak a gyilkos galóca ­amit könnyű felismerni - gyilkol, a legtöbb mérgező gomba nagyon hasonlít egy ehető fajtára. A susulyka például majdnem ugyanolyan, mint a szegfűgomba, népiesebb nevén a csirkegomba. És tévedés azt hinni, hogy a mérgező gombák elvétve nőnek, és mi úgysem találunk. A mérgező, halált okozó gombák ugyanúgy ott virítanak bármelyik erdőben, vagy akár a kertünkben is.
A gombaszakértő azt is elmondta, hogy most még nagyobb veszélyben vannak a laikus gombagyűjtők, mert az erdőkben - Marcali környékén is - rengeteg a gomba, köztük pedig ott nőnek a hányást, hal­lucinációkat vagy akár halált okozó gombák.

- Nagyon jó dolog gombázni, aztán a magunk szedte finomságból ebédet főzni. De mielőtt ezt megtennénk a gombákat nézessük meg egy gombaszakértővel, igy biztosan nem válik rossz emlékké az idei októberi gombázás.

GOMBABEVIZSGÁLÓ-HELYEK: hozzánk legközelebb a keszt­helyi és a nagykanizsai piacon vizsgálnak gombát, de utóbbinál szer­dán és szombaton gombavásárt is tartanak. Marcaliban nincsen tudo­másunk hivatalos bevizsgálóhelyről.

fel

Vidéki melléklet a Marcali Hirekben

A napokban tudtuk meg a jó hírt, hogy a Marcali Hírek támoga­tást nyert egy Európai Uniós melléklet megjelentetésére. A pályázatot a Külügyminisztérium hirdette meg, augusztusi határidővel. A felhívásra 160 pályázat érkezett, közülük lett kiválasztva az a 36 lap, amelyek között van a Marcali Hírek is.

Novembertől minden hónap elején egy négy oldalas melléklet fog megjelenni, "Vidék" néven. A mellékletben az Európai Unióról szóló cikkek mellett egyéb, a vidéki élethez, mezőgazdasághoz, természetvédelemhez kötődő írások is megjelennek. Most is várjuk témajavaslataikat, észrevételeiket.

fel